A
kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló
41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet módosítása értelmében 2016. január
1-jétől tilos ebet tartósan kikötve tartani.
Mit is jelent ez a változtatás és miért volt szükség rá?
Sajnos
még ma is vannak olyanok, akik a kutyát egyszerű „jelzőrendszerként”
kikötve, kennelbe zárva, vagy egy hátsó kertbe „száműzve” tartják,
egyetlen elvárásuk az állattal szemben, hogy riassza el a betörőt vagy
a rókát.
Miközben
tudjuk, hogy a kutya az egyetlen olyan állatfaj, mely fajtársaival
szemben is inkább az ember társaságát választja, és szüksége is van rá,
hiszen „társadalmi lénnyé” vált az emberrel való évezredes
együttélésben. Az emberrel szembeni kutyatámadások vizsgálatakor
az látható, hogy a komoly sérüléssel vagy akár halállal végződő esetek
nagy részét rosszul szocializált, tehát olyan kutyák okozzák, akiket
megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy megfelelő kapcsolatot
alakítsanak ki az emberekkel. Természetesen nagyon nehéz lenne
jogszabályi keretek között minden egyedre, fajtára, tartási módra
pontosan meghatározni, hogy hány perc séta, közös játék, irányított
tevékenység szükséges ahhoz, hogy leghűségesebb társunk jól
szocializált, boldog, kiegyensúlyozott lényként élhessen.
Több
száz, nagyon is eltérő igényű kutyafajtát ismerünk, így rendkívül nehéz
lenne általános előírásokat alkalmazni, hiszen egészen más a
mozgásigénye például egy mopsznak és más egy szetternek, más
hőmérsékleten érzi jól magát egy bernáthegyi és máson egy szőrtelen
fajta – a rendkívül változatos keverékekről nem is beszélve. Tehát
szinte minden eset – az alapvető, jogszabályokban rögzített
kötelezettségeken felül - egyedi elbírálást igényelne. Például nem
lehet kimondani, hogy az időszakosan használt lánc rosszabb, mint a
kenneles tartás. Egy jól megválasztott futólánc, melyet a “történések”
közelében, inger gazdag környezetben helyeznek el, egyrészt nagy
mozgásteret biztosíthat a kutyának, másrészt kevésbé zárja őt ki az
emberekkel való kapcsolat lehetőségéből, mint egy, az udvar végében
elhelyezett kennel. Ugyanakkor, ha ez a kennel csak a kutya pihenését
szolgálja, de a nap nagy részét szabadon töltheti a kertben és
rendszeresen sétálni is viszik, foglalkoznak vele, akkor természetesen
megfelelő.
Bármely
tartási módban lényeges, hogy a kutyának biztosítani kell a gazdával
együtt töltött idő, a közös séták (a kertben tartottaknak is!) és a
szabad mozgás lehetőségét!
Törekedni
kell arra, hogy minden kutya – még a nehezen kezelhető, harapós állat
is - legalább időnként szabadon mozoghasson egy biztonságosan
bekerített, zárt területen, vagy ha ez az állat viselkedése miatt nem
lehetséges, akkor egyéb, irányított tevékenységgel kell kielégíteni a
mozgásigényét.
Vonatkozik
ez természetesen a kis lakásban egész nap bezárva hagyott, sétálni csak
pár percre, pórázon levitt, nagy mozgásigényű fajtákra is!
A rendelet előírásai tehát egyfajta követendő irányt határoznak meg, segítve a felelős állattartási szokások kialakulását.
Másfelől alapvető, általános előírás, hogy
a kedvtelésből tartott állatot úgy kell tartani, hogy az állat tartása
lehetővé tegye annak természetes viselkedését, ugyanakkor
szükségtelenül ne zavarja a lakóközösség életét, szokásrendjét.
Természetesen még ennél is fontosabb az ember egészségének és testi
épségének védelme!
A
két dolgot – a felelős állattartást és az ember testi épségének
védelmét - kell szinkronba hoznunk, törekedni kell arra, hogy csak az
tartson állatot, aki e két igénynek meg tud felelni.
Tehát nem az a közvetlen, azonnali cél, hogy minden kutya végleg lekerüljön a láncról, akkor is, ha az adott állat szocializáltsága és a környezete nem biztosítja a biztonságos tartás feltételeit, de az igen, hogy ezután egy kutya se kerüljön tartósan láncra!
A
jogalkotó célja, hogy senki ne kezdjen kutya tartásába, ha nincsenek
meg a megfelelő, az állat és a lakókörnyezet jogos igényeit is
kielégítő feltételek.
Nagyon fontos tudni, hogy – ellentétben egyes hírportálokon megjelentekkel - nem követ el bűncselekményt az, aki vét a vonatkozó rendelet előírásai ellen, hiszen ezek alapvetően nem a Btk.-ba ütköző cselekedetek!
Ha
valóban az állat kíméletét nem biztosító módon, tartósan láncon tartott
kutyán szeretne valaki segíteni, akkor nem a rendőrséget, hanem a
jegyzőt illetve a hatósági állategészségügyi szolgálatot kell
értesítenie. A kivizsgálást követően elsősorban a hibák, hiányosságok
javítására kötelezhető az állat gazdája, ennek meg nem történte esetén
kiszabható állatvédelmi bírság, melynek alapösszege 15.000 Ft. Ez az
összeg minősített esetekben – jogszabályban meghatározott mértékben –
szorzókkal növelhető.